Kacsa Rulez!

 Kora reggel nyűgösen ébredtem. Valahogy kidobott az ágy, két óránként keltem valamiért, inni, melegem volt, mittudom én. Komolyan, mint egy vénember, akinek más öröme nincs már az életben, mint kísértetet játszani az éjszakában...

 A délelőtti vásárlás után nekiláttam rendet rakni, s ha már így alakult, akkor ablakot mosni (Murphy bejött, este esett... egyszer komolyan megverhetné valaki ezt a Murphy-t...).

 Miután a héten Viczával, a volt Százlábu-s partnernőmmel megbeszéltem, hogy ma este elmegyünk a G-Zone koncertre, telefonon egyeztettem vele, mi is legyen. Mire ideért, a lakás is ragyogott, lévén szorgos hagya is tudok lenni, ha hagyom akaratom, hogy győzzék restségem felett.

 Sajnos az idő kezdett beborulni, s utoljára a remény halt meg: lőn eső. Először kis cseppekben, majd amikor a 34-esről a Rómaifürdőnél leszálltunk, már nem viccelt, de a fák óva borultak felénk, így alig permetezett. Akkor még reménykedtünk...

   A Mosquito-hoz érvén nem volt különösen nagy vendégsereg, de nem tört le mindket, végül is táncolni jöttünk, vagy mi a fene. Szerencsére egy-egy ismerős azért akadt. Miután a kezdésig még volt idő, egy kört jártunk odakint. Visszaérve már ment a zene, így ismerősékhez álltunk hallgatni.

 Aztán megjelent Gábor, és kezdetét vette a buli. A zenék tánc- és bulizenék, játszanak a United-től, a Hungáriától, a Cool and the Gangtól, Charlie-tól, James Brown-tól, Madonnától, szóval elég széles repertoárból, hogy mindenki megtalálhassa a számára megfelelő hangulatú muzsikát. Mindehhez Gábor előadói vénája, humora járul hozzá, hogy pillanatokon belül kipiruljanak az arcok, egymáshoz ütődjenek a tenyerek, és megteljék a tánctér, s a buli végéig - a szünetektől eltekintve - le se lehessen vontatni onnan az embereket.

 Gábor nekünk játszik, azoknak, akiket ismer, azoknak, akiket nem ismer, de látja rajtuk, hogy jól érzik magukat, azoknak, akik szeretik ezt a fajta hangulatot. Amióta ismerem, színpadra termett, lévén nem egyszer, nem kétszer lépett fel poénból az Ötórai Teán, táncolt ott egyszerű táncosként, de úgy, hogy a többiek csak szájtátva nézték, poénból, jókedvből, és mégis előadva, fogalommá válva. Most úgy látom, megtalálta a közeget, melyet neki találtak ki, s lubickol benne.

 Együttesében virtuóz zenészek játszanak, s bár név szerint nem ismerem őket, de ahogy hallgattam, mindegyikük saját hangszerének mestere. Szerencsére az összhang nem áldozódik fel eme mesteri képességek oltárán, hanem beleolvad a nagy közösbe, muzikális alapot teremtve Gábor amúgy is remek hangjának, s a közönség boldogságának.

  Két alkalommal élveztem remek fellépésüket a Mosquitoban, két alkalommal mondhattam el, hogy ilyen jót régen hallottam, és két alkalommal táncoltam lucskos-izzadtra a rajtam lévő ruhát, és éreztem kellemes fáradtságot, melyet még egy viszonylag jó Szombat Esti Láz sem tud ilyen feledhetetlen éleménnyé formáli, hát még, ami mostanság van (bár Ferike legutóbb fantasztikus zenével lepett meg minket).

 És ha én mondom, elhiszem, hiszen magamnak csak ritkán hazudok, és akkor is csak okkal.

 Legközelebb június 26-án játszanak itt, remélem, sokan leszünk.

www.g-zone.hu

Vihar dúl bennem, s ennek nyomán „tollat ragadtam”, s lejegyeztem az alábbiakat. Egy korszak zárul le, úgy hiszem.

A kiváltó hír a következő:

 „Sziasztok!

Sajnos rossz hírt kell közölnünk veletek. 13 év után, 2008. március 16-án bezárjuk kapuinkat. Addig még két alkalommal (március 09., és március 16.) élvezhetitek Ferike zenéjét, a vidám hangulatot, és a finom teákat.:-)

Várunk szeretettel benneteket a szokott helyen és időben, az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Házban, vasárnap 17 és 22 óra között.

Cím: 1042 Budapest, István út 17-19. Megközelíthetőség: a 3-as (kék) metróval Újpest központig gyertek (végállomásnál kell leszállni), és onnan az István úton kb. 80 méter séta. Az ifjúsági ház az okmányiroda mellett, a polgármesteri hivatallal szemben található.

Üdv,

A Tea vezetősége”

Mit is kell tudni az Ötórairól?

 Elsősorban azt, hogy Budapest legnépszerűbb, leghangulatosabb össztáncának ad helyet. Anno – nagyon régen, 13 éve - Auer Pál indította el a Sway Táncklub szervezésében Anyussal (dr. Kramarikné, Kissimon Judit) azért, hogy az ott táncolók a "gyakorlatban" is táncoljanak, ne csak az edzésen, hanem azokon az órákon kívül mintegy szórakozással egybekötött gyakorlásként is. Ebből az egy táncklubnak tartott programból nőtte ki magát. Már több helyszínen is volt a Tea, mindig a követelményeknek illetve a résztvevők számának megfelelően. Ilyen volt a Laufenauer utca, a Pestújhelyi Művelődési Ház, a Taurus Gumigyár kultúrterme, a Törekvés Művelődési Ház, illetve a jelenlegi Feeling táncterme az Asztalos Sándor utcánban. Mindegyik helyszínhez számtalan emlék kötődik, mégis azt kell mondanom, hogy számomra igazán TEA a Laufenauer utcában lett az igazi Tea.

 Azt írtam, hogy legnépszerűbb... nos van még egy hely (Szombat Esti Láz – illetve a kisteremben Ferike van, az majdnem ilyen jó, de ott csak a swing megy), de az hangulatában messze nem éri el ezt a színvonalat, amihez hozzájárul még Ferike - a "DJ" - személyisége is.

 Kellemes légkör, kultúrált szórakozás, szenvedély, érzékiség, némi fűszerezett romantika - és természetesen kegyetlen harc az "én vagyok a jobb, akkor is lenyomlak" - szemlélet jegyében, teljesen feleslegesen. Nincs alkohol, viszont van tea minden mennyiségben, amiből a belépőjegy átnyújtása ellenében a ház vendége vagy egy pohárral. Szendvics, üdítő, rágó, csoki, kávé, cappucino... ez a választék a büfében. És persze egy mosoly.

 Akik a csapatot magja: (alapítóként anno Anyus), Vussy, Ferike, régen Endre is. A kis család, akik azért annyira nem is kicsik. Az utóbbi időbe a DJ pult helyén Misi található, saját stílusban adván zenét. Ott vannak még a büféslányok, a pénztáros-, ruhatáros lányok. És a csapat másik fele: a táncosok. Megtalálhatsz itt mindenfajta táncot: vannak versenytáncosok (amit táncolnak: cha-cha-cha, szamba, rumba, Paso Doble, Jive -ezek a latin táncok; angol keringő, bécsi keringő, tangó, quick-step, slow-fox -ezek a standard táncok), boogie-woogiesok, swingesek (akik lindy-hop-ot táncolnak), salsások, merengét táncolók, argentin-tangósok, van, aki szteppel, van aki akrobatikus Rock and Roll-t tanuló tanuló :))

 A táncos egy külön állatfaj. Aki egyszer beleszeret ebbe, nem igazán tud szabadulni a varázsától. Sport, mozgás, szórakozás, élmények, siker, csillogás - fáradság, könnyek, rivalizálás, csalódottság, kiégés. Ezek a jellemzői ennek a fajta szórakozásnak. És itt természetesen minden fajtája megtalálható az embereknek. A tánc az a műfaj, ahol fizikai kapcsolatba kerül két „vadidegen” ember. Sokkal közvetlenebbül, mint teszem fel a rúdugrásban, van a fociban, vagy a kézilabdában. A tánc - ellentétes neműek bújnak össze, ölelik meg egymást, fogják meg egymás kezét. Érdekes: ha a mindennapi életben meg akarnám fogni egy lány kezét, valószínű kapok egy pofont, de amikor táncolni viszem, minden további nélkül az enyém – a keze :)))). Teljesen más értékek között vagyunk, más az értékrend. Ugyanez igaz a kapcsolatokra is. Nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen belterjes társaság, hiszen mint említettem, a fizikai közelség sokszor sok mindent közvetlenebbül elmond a másikról, mint 100 szó. Nagyon gyakori a nem-verbális kommunikáció, és sokkal könnyebb kapcsolatot teremteni ezáltal, mint mondjuk a futóknál. Ez persze nagyon összetett dolog. Hiszen érzed a lányt (lányok a fiút), érzed az illatát, a keze melegét, a derekát, a combodon a csípőjét, és mégis meg kell tartani a távolságot - a három lépést. De ez csak egy szűk kitérő a keresztmetszetben, egy oldalsó ágacska, ami mindemellett egy nagyon fontos, és idetartozó ágacska.

 Tea. A minden vasárnapi délutáni program, ahol kifáradsz, megizzadsz egy kicsit, de boldog vagy, és felszabadulsz, semmi sem számít, csak a zene, az érzések, az adrenalin és a parter... na persze ez sem ilyen egyszerű. Adott egy meghatározott nagyságú terem, hely. Adott x számú páros. Amíg a kettő egyenes arányban van, addig semmi baj nem lenne, viszont nincsenek egyenes arányban. Szinte törvény az a frázis, hogy ahol két pár táncol, ott biztos az ütközés. Nem akarom szidni a legtöbb tánctanárt, de néha az az érzésem, csak eltáncolni tanítanak meg, sorokat bebiflázni, azt viszont, hogy a fiú figyeljen a partnerére, a körülötte lévőkre, azt már nem. Sokan csak letáncolják a sorukat, de arra már nincsenek úgymond „kiképezve”, hogy ha esetleg ott egy másik táncoló pár, akkor azt bizony ki kell kerülni. Nekem a jelszavam az előzékenység. Inkább, mint az ütközés, a felesleges konfrontálódás. Szóval ezzel a pár sorral arra akartam utalni, hogy bizony, nagyon kell arra is vigyázni, hogy nemcsak egyedül táncol a kettős, hanem vannak ott még zavaró tényezők - a többiek. Meg kell oldani, hogy ne menj nekik, legalábbis elkerüld őket – intelligencia?. Bele kell simulni a zenébe, a táncba, de érezni is kell a teret, figyelemmel kell kísérni a többi embert. Ha ideális lenne a dolog, akkor mindenki ezt tenné, és nem lenne semmi baj. De sajnos igen gyakoriak a koccanások. A terem méretei adottak, a táncosok meg csak gyűlnek... Oké, most már át tudjuk tekinteni a sokaságot, nem ütközünk neki senkinek, legfeljebb néha-néha, amit illik észrevenni és viszonylag hangos - legalább a becsapódást elszenvedő hallja - bocsánatkéréssel tisztázni. Mi van még, amire figyelni kellene? Hmmm....

 MEGVAN!!! A zene. Nem, nem a ritmus, ne induljunk ki abból a téves felfogásból, hogy aki táncol, van ritmusérzéke. Most a zenéről beszélek. Mi is a zene? Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy egy dallamra épülő, hangszerekkel előadott mű. Ezen persze vitatkozhatunk, de most nincs itt az Értelmező Kéziszótár. Viszont a zenében is vannak ún. szünetek, hangszerekkel való játékok, csak ének, csak dob, halkul, hangosodik, témát vált, beépít egy új témát a fő dallamvonalba... Szóval a zene nem egy folyamatos valami, ami mint a folyó elkezdődik, majd végződik, közte csak a nagy és hosszú szalag... a zene ennél több. Mesél, dalol, érzelmekkel játszik, vagy éppen felhergel, minden, csak nem sablonos. És a sablonmentes zenére nem lehet sablonosan táncolni. Minden zene más, és ez lenne a tánc - eltáncolni a zenét, hiszen a tánc eredetileg nem az alaplépésekről, a figurákról szól, nem a betanult sorokról, hanem mint a zene: lélekből kell szólnia. Magad kell a táncba adni, hogy a táncod magad legyen. A zenét táncolod el, a tudásodnak megfelelően, és ezért haragszom a versenytánc-szabályokra, amelyek kötött sorokat írnak elő. A boogie, swing, step, argentin tangó, salsa mind-mind a zenéről szól, improvizatív. Azaz: a zenét kell eltáncolni. Ez nagyon nehéz, sok gyakorlás és rutin kell hozzá. Ez a TÁNC.

 Ötórai Tea: a békeidők úri kisasszonyai és úrfiai vasárnap szépen kikenve-kifenve ballagtak el a tánciskolás vasárnapi össztáncra, oldalukon a szigorú mamával, aki minden tekintetben vigyázott az erkölcsökre. Foxtrott dívott akkoriban, talán charleston, de az már nagyon vad táncnak számított... Hol volt akkor még a jive és a Rock and Roll? Ezek a táncok Elvissel együtt kerültek a köztudatba. Persze swing - illetve lindy-hop - már volt: Amerikában a feketéknél, Frankie Manning és tsai. által táncolt mozgás volt az.

 De anno itthon is más volt a divat, és örülök, hogy 13 éve Anyusék elhozták hozzánk, megteremtették ennek a kis országnak, annak is fővárosának ezt a nem mindennapi lehetőséget.

Elkezdtem írni egy beszámolót a Százláb táborról. Nem teljes, a folytatások ad-hoc jelleggel kerülnek fel.

Idén is voltam Herrängben, a beszámolót itt olvashatjátok.

Na, ez a bejegyzés sem lesz egyszerű, legalábbis ami a Kategóriákat illeti.

Vasárnap karikáztunk egy jót, mégpedig az elsőt évek óta. Cél a ... na, az nem volt egyáltalán, hacsak a "de jól érzem magam" feeling elérése nem tekinthető célnak. A Római parton kötöttünk ki, s Szentendre felé haladván edzettük izmainkba a tavasz napsugarait, s jó levegőjét. Láttunk kutyát, kacsát, madarakat, embereket (igen, ez még mindig az állat-kategória). Voltunk a Budakalász mellett tónál, kacsáztunk, és kavicsokat hajigáltunk. A vize tiszta, amilyet (temészetes / mesterséges) tóban még nem láttam. Finom tejfölös-sajtos lángos, és fagyi zárta a délutánt.

Este nyuszinézőben voltam, rájöttem, hogy nekem is kell egy olyan. Élő, meleg, szuszogó.

Altenatív ajánlat

Hétfőn a táncosabbik társaságommal voltam kirándulni, Ancsur és Sanyi szervezésében. Kocsival jutottunk el Pilisszentkeresztre, majd onnan gyalog fel Dobogókőre. Nem volt egy megerőltető túra, én legalább 4-szer ilyen hosszúra számítottam. Persze rossz szerencsémnek köszönhetően gyakorlatilag az első lépéssel kibicsaklott a bal bokám (nem a balboám!!!), ami után csak némi vércukor-pótlás után (=csoki) tudtam elindulni a többiekkel. 

 Amikor felértünk, meglepett az a tömeg, amelyet ott találtunk. A kilátóban egy úr szolgáltatott némi zenei aláfestést. A táj gyönyörű volt, jól jött a távcső, mely előkerült a pakkból. Némi szemlélődés után elmentünk éttermet keresni, s találtunk egyet, ahova beültünk. Ha eddig nem említettem volt, Zsófi hozta a kutyáját, Zorát is (Zora=Hajnal), aki fáradhatatlanul csalinkázott a lábaink alatt. Nos, a vendéglő kerthelyiségében is lábatlankodott, de már pórázon.

Ez adott egy lendületet a tulajdonosnak, aki a "kedves" feleségével együtt mércét feszegetett a katonai kiképzőket megszégyenítő stílusukkal és gorombaságukkal. Pedig már előttem gőzölgött a finom babgulyás, amikor a sokadik goromba beszólása után a "márpedig ez az én éttermem!" szózattal bírt támadni a vén f*sz, s a társaság egy emberként állt fel, és hagyta ott őt és riherongyát, s vele együtt csapot-papot, főzzék meg, amit ettek. Néhány vendég is velünk tartott, megerősítve minket igazunkban. Ki-ki kifizette, amit fogyasztott, egy-két tea, ásványvíz, viszont a nagy lé, ami az ételek ára lett volna, ott maradt a zsebünkben.

Szóval SEMMIKÉPPEN SEM SZABAD, sőt: TILOS!!! Dobogókőn az Ízek Háza nevű, kerthelyiséggel rendelkező étteremnek álcázott, a rossz minőségű kiszolgálást és a vendéglős saját kényelmét minden vendég elé helyező, bunkó, tajparaszt tulajdonosokkal rendelkező házba betérni, ott enni, vagy kísérletet tenni erre. Ha arra jártok, köpjetek egyet, s mondjátok, hogy a nevünkben tettétek. Óvjon e szózat mindenkit, ki arra vetődik!!

Végeredményben visszasétáltunk a kiindulási pontunkhoz, s megebédeltünk, bár nem tudtunk közösen leülni, s a kinti társaság cirka másfél óra elteltével kapta meg étkét. Persze nem a képen látható "Felső kocsmában" ettünk, hanem a vele szemben lévő étteremben, de legalább kedvesek voltak velünk, és az árak is felannyiba kerültek, mint a tetőn.

Hazafele még fagyiztunk egyet az Emilben, majd hazaérkezés után szabadfoglalkozás.

Jó éjt, gyerekek.

p.s. ismétlésképpen mondjátok utánam: Ízek Háza TABU!!! 
Ha meglátlak ott, letöröm a derekadat!! TILOS!! FÚJJ, ROSSZ KUTYA!

fotók: Andi és SchF

A fenti fotókat F. Ivett fényképezte a Margitszigeten a szépen tükröződő madarakról, amint a japánkertben élvezik a jó időt. Köszönöm szépen.

Mi is történt velem az elmúlt időszakban? Sokminden, onnantól kezdve, hogy.... és ott befejezve, hogy péntken megünnepeltük Ferike születésnapját az Amigo bárban. Ez olyan jól sikerült, hogy egy after-partira is hivatalos lettem, ahol hajnali háromkor hatan aludtunk egy szobában, matracokon és díványokon. 

Másnap Zsófi segítségével eljutottam a piliscsévi Salik-kupára a Kolibriba, szigorúan csak nézőként. Az ottani eredményeket Avatarral vitattuk meg a Szombat Esti láz férfimosdójában, röpke 5 mondatban, de meglehetősen hasonlított a véleményünk, mely egyáltalán nem volt összhangban a zsűri döntésével.

Vasárnap egy kis átviteltechnika várt rám, mert elvállaltam némi rakodást, összeszerelést egy szekrény-kialakításos projectben. Kodex-el legalább 200 kiló súlyú bútorlapot cipeltünk fel a negyedik emeletre, s mielőtt valaki respect-et kiáltana, elárulom: volt lift. Azért így is egy baromi hosszú folyosón kellett végigcipelni a cuccot, ami nem volt kis feladat.

A fürdőszobai szekrények összeszerelése után estére kipurcantam, de a szívem lehúzott Teára. Pangott, mint már hetek óta rendesen. Ezt Sütivel jól kielemeztük, és együtt szomorkodtunk a sajnálatos tényen. Sajnos rossz helyen van, mindenhonnan 20 perc gyalog, nem is a legjobb a terem, de azért megszokható, viszont mindezek mellett nem adok a rendezvénynek fél évet, ha így fogy a közönsége. Ráadásul a mai csikóknak nem ez kell, úgy néz ki. Már nem dívik ide lejönni, és táncolni. :(

Sajnálom, hogy így eltűnt a közönsége, hiszen nem is olyan régen még 2-300 ember ropta a vasárnap délutánonkénti táncot. A hirtelen visszaesés összeköthető a teremváltással, és az abból adódó közlekedési nehézségekkel. Többen csak egy mondattal reagáltak a vasárnapi táncot firtató kérdésemre: "Én oda már nem megyek le".

Kár érte... Nyugodjék békében.

Kint voltam 10 napot Herrängben, erről írtam egy összefoglalót a táncos blogomra.

Vasárnap Ötórai Teán Zsitektől véletlenül megtudtam, hogy Piro intenzív sztep-tanfolyamot tart. Nosza, hétfőn utána is néztem, és munka után be is fizettem. 2 hét, este fél 8-tól fél 9-ig. Miután nem tudtam, hogy milyen szint kell nekem, így nagy bátran a kezdő-középhaladó szintet választottam (a másik két alternatíva a teljesen kezdő és a haladó volt. Kezdő már nem vagyok, a haladó állítólag Ancsúrék szintje - szóval biztos erős nekem).

Elég érdekes volt, egy kis teremben voltunk vagy 25-en. Miután Piro más stílust táncol, mint Bóbis, így furcsa is volt egyben. Rögtön elkezdtünk egy kis koreográfiát, ami inkább technika, mint tánc.

Jó egy óra izzadás után Zsuzsó felvetette, hogy kimennének páran a Nyulak szigetére, a Szabadtéri színpad mellé, mert a Cotton Club Singers hallható - odabent meg borsos pénzért látható - a Hangosfilm II. koncert. Állítólag a fent említett Bóbis Laci és táncegyüttese, a Happy Hoppers is fellépett, ezt természetesen nem tudtuk élvezni, hiszen vizuálisan csak a külsőt, a betont és a fákat láttuk. Mindenesetre volt velünk egy üveg bor, némi ásványvíz, és együtt a hat ember teljesen jól elvolt.

A koncert hanganyaga számomra nem volt túl bíztató, lehet, hogy a vizualitással egyetemben élvezhetőbb volt, mindenesetre amikor valamiért elkezdtük keresni az LSD, mint kábítószer nevének eredetét, jobban lefoglalt, mint a koncert. Nem tudtuk eldönteni, hogy valamilyen kémiai anyagnévnek, vagy pedig a "Lucy in the Sky with Diamonds" rövidítésnek köszönheti hárombetűs rövid nevét. A kis PDA-mnak köszönhetően ez is kiderült persze.

Az utolsó 26-os busszal sikerült bejutnom az Árpád hídhoz, ahol is még elcsíptem az utolsó 1-es villamost, így elég gyorsan, fél éjfélre ágyban lehettem. Jó éjszakát!

A héten megújult a freeblog, ennek következtében volt néhány átmeneti probléma, amely remélem, lassan megoldódik. A problémamegoldásban segítségemre volt SchF, aki a kommentekbe írta bele aktuális HELP-jeit. Köszi, SchF!

Hétvégén többen lemegyünk a Hot Club of Hungary koncertre, Siófokra. Hurrá!!! Majd írok róla.

Volt egy hosszú hétvégém. Nézzük, mi történt:

Péntek: megjöttek a mesterek, és szétbombázták az ajtómat. Persze, finoman csinálták, miután megkértem őket, hogy ugyan, legyenek kedvesek, és vigyázzanak a vakolatra, mert az egy kicsit elválik a faltól. Tényleg szépen dolgoztak, be is pakolták egy-kettőre az új ajtót. Csak éppen nem a jót. Tudniillik ablakkal együtt kértem az ajtómat, nem pedig anélkül. Mutattam a papírt, amit a főnök írt fel annó, és ami alapján az ár ki lett kalkulálva. A mester egyetérett velem, és így a végeredmény: ma hoznak egy új ajtót. Illetve a keretlécekből is 10 mm-rel kisebbek kellenek. Szóval ma este fejezik be a műveletet.

Szombat: takarítás, majd délután a következő programok sorrendben: Sztep-fesztivál, budaörsi boogie verseny, majd Forgách utcai buli. A fesztivált nagyon élveztem, a Budapesit Bábszínházban került megrendezésre. Nagyon otthonos volt a rendezvény, és nagyon élvezhető. A konferanszié nem más volt, mint Pirovits Árpi. Némi filmvetítés (amely anyagát SchF állította össze, köszönjük neki), és ismertető után elkezdődött a fellépések sorozata, melyet - pihenésként - más műfajok táncbemutatói szakítottak meg: funky (=Amroun Nabil, boogie-woogie (=Szkok Józsi és Andi), electric boogie (=Szauer Zoltán). Nemcsak amerikai, hanem ír-sztepp bemutatót is láthattunk, gyönyörűszép ruhákban pompázva kápráztatva a közönséget (=Krén Andrea és csapata ((+infó))); azaz jöttek fellépők Pécsről, Debrecenből, Székesfehérvárról, viszont számomra hiányoztak Bóbisék. Állítólag Veszprémben volt fellépésük, így nem tudtak eljönn - tudtam meg később. 

Ezután Zsitek kivitt minket Budaörsre, a boogie versenyre. Hatalmas káosz és hangzavar fogadott minket - megint a rocky-sokkal együtt rendezték meg a versenyt. Miután 2 perc alatt tele lett a fejem az üvöltő

• zenével
• rock and rollal;
• gyerekekkel;
• gyerekekkel üvöltő szülőkkel;
• üvöltő szülőkkel üvöltő edzőkkel;
• egymással üvöltő mindenkivel;
• és abból, hogy egy tőmondatot is csak kiabálva lehetett szájtól fülig eljuttatni,

elmentünk az Auchanba kajálni. Jó kis séta és 4-5 buszmegállónyi távolság, gyakorlatilag a munkahelyem mellett. Ebéd után visszatértünk, de csak rosszabb volt, így Ivették feljánlására visszamentünk velük Pestre, a Szombat Esti Lázba. Ez nem a nyamvadt TV-s hajcihő, hanem az Oktogon Forgách utcai kirendeltsége. Kevesen voltak, nem volt boogies gyakorlatilag, és nagyon hangulatos volt így a kisterem (tán ezért? :))) )

Vasárnap: Esett az eső, a fene egye meg, szóval semmi különöset nem lehetett csinálni. Elmentem Teára. Nem meglepő.

+1:

Pénteken fotóztam ezt a kis képet, nekem valamiért nagyon tetszik:

.. avagy tavaszi szél swinget áraszt.

Ma este volt a Folk & Swing előadás a Tháliában. Ancsával az Oktogonon találkoztunk, és onnan sétáltunk be. A bejárat előtt a színházlátogatások alkalmával megszokott hatalmas tömeg. Ruhatár (120 Ft), majd ismerősök keresése. Jó néhány swinges ott volt, még Bóbis tánciskolájából is (Mizu) is egy csomóan, illetve egy-két versenytáncos is, láttam Kaktuszt a volt Cadillac-ból (most Jive5), Gergőt, aki DJ a Schönherz keddi Rongyláb-klubjában, és még sokan másokat.

Maga az előadás kétfelvonásos volt, a kerettörténet: adott egy mulató, akinek a tulajdonosa (Németh Gábor) súlyos pénz megfizetésével tartozik a gengsztereknek (Bóbis Laci, Kramarik Ferike, Radnai Zsolt). Szerencséjére a bevándorlókat (A Magyar Állami Népi Együttes tagjai) sikerül leszerződtetnie az esti show-ra, így remélvén kihúzni magát a csávából. Természetesen mindez táncban elbeszélve.

Nagyszerű előadás, a néptáncosoknak sikerült először "felrobbantaniuk" a közönséget igényesen előadott, magával ragadó táncukkal. Külön érdekesség, hogy a Besh-O-Drom zenéjére táncolnak, ami külön zenei élmény (megjegyzésként: láttam az ősbemutatót is, akkor a zenészcsapat élőben zenélt a színpadon. Most már "csak" felvételről halljuk őket). Nagyon sok közjátékot épített be Bóbis mester az előadásba, melyek humoros voltukkal külön élmény a közönségnek. Ilyen, amikor a bevándorlók tánca alatt Ferike kimászik a "vízből", amelybe korábban, egy ballépése során esett bele; ráadásul ez olyan módon van megkoreografálva, hogy pont abban a zenei részletben történik a közjáték, ahol a zenében egy swinges motívum található. Szerepelt még az öreg tengerész (Kalapos Józsi bácsi), aki összetalálkozván a bevándorlókkal, ismerősbe, földijükbe ismert bennük. Ekkor hangzik el az alábbi párbeszéd:

Bevándorló 1: - Te, ez nem a Józsi?
Bevándorló 2: - Milyen Józsi?
Bevándorló 1: - Hát - fogja az első bevándorló a kalapját, és Józsi bácsi fejébe nyomja - a kalapos Józsi!

(akik a nézőtéren személyesen ismerik Józsi bácsit, azok értik a poént (ez a közönség 85%-a))

Szintéln Józsi bácsi az, aki - miután a lányok nem akarnak táncolni vele Noco Brina : "Word Record Boogie" számára (ennek a különlegessége, hogy lassúból hirtelen vált át valami iszonyat gyors zenére. A neve jelzi, hogy milyen gyorsba...) vállat von, félrevonul, és visszajön egy rongybabával, mely a lábára van pántolva. Na, a nézőközönség itt is paff volt egy pillanat alatt. Ováció, taps, nevetés keveredik, ahogy a öreg tengerész és "parnetre" nyomja a boogie-t.

Nagy taps a jutalma még a swing és a néptánc találkozásából adódó jeleneteknek: ugyanarra a zenére táncoltak swingesek és néptáncosok, hol felváltva, hol együtt, egymással; illetve kiemelném még a sztep kontra legényes párbajt is, mely szintén felejthetetlen katarzisélmény. MIndezen élmények hatására az előadás végén a nézők nem is engedték le a színpadról szegény táncosokat, háromszor (!!) tapsolván vissza őket.

Konklúzió: kár lett volna kihagyni.

 Hallgasd meg, hogy mire táncolt Kalapos Józsi!

Volt anno a Balázs vendégő. Majd a Mammut II-ben lévő Kaméleon Klub. Most az Alcatraz.

A közös a három helyben, hogy oda jártunk bulizni, amikor volt kedvünknek megfelelő zene. A Balázsban a régi Madarak játszott, a Kaméleonban a Lucky Boys Shuffle Band, az Alcatrazban a Hot Jazz Band. Ezek egyébként elég nívós helyek, gyakorlatilag étterem mindegyik. Van egy zenekar, mely oda leszerződik, és játszik. És megjelenik a táncos életforma, hiszen rajongótáborral megáldott a legtöbb zenekar. Jön a táncos, és a következőt műveli:

1. Nem öltözik fel. Mármint az alkalomnak megfelelően.
2. Nem fogyaszt. Nem eszik, nem iszik - pedig egy-egy sör, üdítő még beleférne.
3. Ennek kompenzálására hoz magával üdítőt, ásványvizet. Eleinte még rejtegeti.
4. A 'nem felöltözés' azt jelenti, hogy egy darab szakadt pólóban jelenik meg, és azt izzadja szét.
5. A táncparketten öltözik át - nem számít neki, hogy mellette emberek étkeznének.
6. Az eddig rejtegetett innivalót kényelmi szempontok miatt már elölhagyja.
7. Otthagyja a cipőjét, leizzadt pólóját szag-alapnak - bár van ruhatár.
8. Előveszi a konzervet, kenyeret, amit hozott, mert éhes.

A Balázsból az 5. pont környékén, a Kaméleonból aa 7. pont környékén rúgták ki a táncos társaságot. Megjegyzem, hogy akkor leginkább a boogie-woogie dívott, mert az együttesek zenéjére az ún. boogie-sok jártak le. Az egyik együttes a fenti viselkedésformák miatt el is nevezte őket bugrisok-nak. Nem csodálom.

Nos, tegnap este a sérülésem ellenére lementem a HJB koncerjére, és szembetalálkoztam egy olyan tényzővel, mely kimeríti a 7-es pont megvalósítását.

GYEREKEK! ÉN SZERETEK ODAJÁRNI! NE KELLJEN MÁR E MIATT KIUTASÍTTATNUNK INNEN IS!

Ezúton kérek minden táncos olvastót, hogy ha hasonló jelenséggel találkozik, lépjen fel ellene! Erélyesen! Közös érdek, hogy legyen hol mulatnunk, egy hely, 'mi befogad!

Sziasztok,

ingyenes koncert a Cotton Clubban. Részletek a képre klikkelve.

SchF blogján található a fenti dal, eredeti előadóival, az Andrews Sisters-sel.

Ajánlom mindazon volt Százlábúsoknak, akik a franciaországi fellépésen ott voltak, illetve Moncsának, Viczának, és KisIldinek, akik ott ezt a számot adták elő.

További fotók itt ...

Volt ez a tanfolyam, amely oly' sok érdeklődésre tarthatott számot, a méltán híres tanár-páros révén.

Na, erre NEM jutottunk el, anyagi elégtelenség miatt. Ebből az a következtetés vonható le, hogy itthon taníthat akár a tánc atyaúristene is, ha nincs pénz, nincs pénz. A teljes kurzus volt 30.000 Ft (bocs: 29.500), egy óra díja 4000 Ft. Sajnálom, mert sokat lehetett volna tanulni, de:

1. nincs stabil partnerem, akivel a tanult dolgokat gyakorolhatnám.

2. Hiába életérzés, a tánc mégiscsak hobbi, bárhogy szeretem is. És jelenleg még mindig nem tudok eleget spórolni. Soroljam, mi minden kellene? ....

3. Miután nem vagyok semmilyen tanzgruppe tagja, így még aktívan kamatoztatni sem tudom az így felszedett tudást.

Mindenesetre, akik ott voltak, el voltak ájulva. Mi csak a szombat esti bulira jutottunk be, ahol jót táncoltunk; Steven énekelt - hát az valami fenomenális volt. Nem egyszerűen énekelt, hanem maga volt a zene, a hang, a mozdulat, valódi, originális fekete hang, mozgás, feeling. Extázis, ahogy Holdcsepp írta SchF blogján.

SchF még egy jót cselekedett a 7végén: ezt.

Az a szerencse, hogy van Béla, meg az ő hatalmas szíve, meg a kocsija, mert miután megtudtam, hogy a Pestújhelyi Közösségi Házban lesz a buli, így elkértem tőle a kocsiját, és nem kellett hajnalban azzal vacakolni, hogy kivel hozatjuk haza magunkat. Ancsáért is autóval mentem, hoztam, vittem, melegben voltunk, gyorsak voltunk. Hozsánna néki.

Az utóbbi pár napban nem nagyon volt kedvem blogot írni. Nem azért, mert, hanem csak. De azért nézzük, mi történt az utóbbi napokban:

Volt egy kis tavasz, majd vasárnapra kelve visszajött a tél. Ez egy kissé depissé tett sokakat, tk. engem is (talán ezért nem is nagyon forszíroztam a blogot?). Hétvégén volt egy táncverseny a Forgách utcában, Jack & Jill kategóriájú. (Ennek a lényege, hogy az indulók nem fix párt alkotnak, hanem minden körben más lány és más fiú táncol együtt. Tehát a lényeg nem az, hogy egy pár hogy táncol együtt, hanem az, hogy egy fiú hogy vezet egy idegen lányt, hogy tud vele táncolni, és a lány hogy követi le azon fiút. Természetesen külön pontozzák mindkettejüket). Bár ez inkábba táncos blogomra való lenne, nincs kedvem annyit írni róla, így marad itt.

Szóval erre mentünk el Ancsával, ő fotózott, én pedig Rita kérésére vállaltam a részvételt, mert kevés fiú nevezett. Ki is fejtettem abbéli aggályaimat, hogy a kezdők akkor sehol nem lesznek, megint a "nagyok" fognak tarolni - és lőn. A helyezésekről később. Ajánlottam Ritának, hogy ahhoz, hogy a kezdőknek ne menjen el az életkedvük a további versenyzéstől, kellene rendeznie egy olyan táncversenyt, amelyere csak a tánciskolások nevezhetnek. Így reális esélyeik lennének, és sikerélmény is lenne. (Detto ugyanezt írta Zsuzsó is)

A helyezések:

Lányok:

1. Héger Zsófi
2. Lendvay Anita
3. Horváth Emőke

Fiúk:

1. Visnyai-Nagy Andris
2. Várszegi
3. Ozora Andris

:)

Részleteket itt: fotók / leírás.

-----------------------------------

Ezen kívül ami történt: Ötórai Teán farsangi hangulat volt, sokan jelmezbe öltöztek; vissazjött a tél, ismét megfáztam; Putyin elnök úr látogatóba jön MO-ra, ezért lezárták a fél fővárost. Élmény lesz ma hazajutni.

Más keser nincs.

AKi nem tudja, milyen a Big Apple, annak ajánlom, nézze meg EZT!

Még annyit, hogy ugyanezt kezdtük el Ivettéktől tanulni! :)

Thnx, SchF!

Szombat: Irish Caffee koncert

A Szent Imre Gimnáziumban került megrendezésre egy alapítványi bál keretein belül. A bálon több program is volt, tk. rock (and roll) -együttes, beszédek, versek, szavalatok, de mi kifejezetten a fenti együttes miatt mentünk el. A fellépők közt említést érdemel még egy a capella hatos is, akik a korabeli swing zenéket, dalokat éneklték (pl. Glenn Miller: In The Mood, vagy Boogie-Woogie Bugle Boy).

A helyszín egy kocsma-feelinget árasztó tanterem, félhomályba burkolva, csak egy színes lámpa adott némi fényt; a kiírás szerint (ITT KAPHATÓ SÖR!) jó helyen jártunk. Félhomály, asztalok, a tábla előtt 6 ember, egy hölgy és öt ifjú - hangoltak, próbáltak, és technikus kerestek, aki a saját technikusuk eltűnése végett (talán az asztal alatt hevert, sörrel tele?) beállította volna a hangzást, amely az első számok alatt valóban gyatra volt. Szerencsére akadt egy önkéntes, és addig tekerte, forgatta a gombokat, míg megjavult.

A koncert maga: képzeljetek el öt kevésbé-, és egy nagyon-nagyon őrüllt embert, amit síppal, dobbal, (nádi)hedgedűvel ír zenét játszik. Szerepbe került még egy szív alakú színváltós elektromos bigyusz, egy sísapka, és egy napszemüveg. A koncert néha show-számba ment, egyes elemei nagyon eredetiek voltak. Nevetés és  vidámság jellemezte a játékukat, még a romantikusnak kinevezett számokból is energia, és az ír zene imádata zendült ki. Nagyon régen voltam olyan koncerten, amelyet ennyire élveztem, még a HJB koncert sem volt ehhez fogható.

Vasárnap: Hollywood Style és Big Apple hétvége.

Vasárnap a Vízművek egyik kultúrtermében került megrendezésre a Hollywood Style és Big Apple hétvége. Megtudhattuk, hogy a stílus eredete Hollywood, a film fővárosa. Miért? Mert leginkább egy eladható tömegtermék lett a Savoy Ballroomban táncolt stílusból: fehérek táncolták most már a kamerák előtt, más stílusban, más technikával, de nagyon is eredeti módon. A Big Apple pedig egy körtánc, amit a szintén fehérek találtak ki, ellesve a fekete srácoktól a lépéseket, azokat a saját szórakoztatásukra. További infó angolul itt (és az almán).

Ivett és Jani oktatásában részesülhettek azok, akik megjelentek tanulni óhajtván ezen táncokat. Miután Magyarországon alapvetően csak a Savoy-style oktatás van jelen Janicsek Gabi és Bóbis Laci által képviselve, üdítő kivételként hatott ez a kis vasárnap délután. Az óra a Big Apple első részével kezdődött, melyek először vonalban, majd körben tanultunk. Egyre gyorsuló zenére kellett eltáncolni, amit több-kevesebb sikerrel, de mindenképpen jókedvvel végzett a csapat.

A következő részt filmvetítés előzte meg, majd jött maga a stílus. Mind vezetésében, mind követésében különbözik a Savoytól. Nincs a pumpáló monkey-style, hanem sokkal inkább a csípőre és a kézvezetésre alapoz.

Aki nem volt ott sajnálhatja, egész helyre kis sort tanultunk, bár nem a társaság hibája, hogy nem tudta nap végére megcsinálni... :)

Folyt. köv. next sunday... :)

Képek itt.

Ancsa beszámolója pedig itt.

SchF blogján található ez a két cikk: 1. 2.

Mindkettő a You Look Good To Me c. szám egy feldogozása nagyon igényes kivitelben, nagyon híres zenészektől. Hallgassa meg, akinek van rá igénye. Nagyon finom muzsika.

Szintén a fenti úriember blogján található egy fotó, nekem címezve. Köszönöm.

És végül: nem kell tartani már a madárinfluenzától:

Tóth Ivett küldte az iWIW-en:

"Sziasztok Pajtikáim!

Mint sokan tudjátok Szőcs Eszti egy időre Brazíliába utazik. Ennek alkalmából búcsú buli lesz 25-én szerdán az Alcatrazban.
A lényeg, hogy adjátok tovább és hívjatok minél több ismerőst, akiket lehagytam a listáról.
Kérjetek számokat Esztinek és szóljatok a Hot Jazz Band-nek is, hogy Ő az "ünnepelt".
Ja és fiúk jól táncoltassátok meg, mert egy ideig nem lesz alkalmatok!
Csinálhatunk egy olyan "ünnepelt táncoltatást" is, tudjátok, amikor körbe állunk és egymás után táncoltatja mindenki.

Szóval mindenki dobja be magát!
Pussz.
Ivett"

Kép forrása: Zsitek

Ma este nem volt kedvem sem sztepre, sem swingre menni. Fáradt voltam, nyűgös, ráadásul egy piszok nagy kajálás után voltam, ami elnehezített. Ennek oka, hogy a Cég egy workshopot tartott a Mongolian Barbecue-ban, amely végeztével kiadták az ukázt: VÁJÚHOZ!

Így esett, jó alaposan belakmároztam (-tunk), s ezen előzmények után érkeztem a Lurdy Házba; ott össze is futottam a srácokkal, de aztán kifordultam az ajtón: ma renitens leszek. És lőn: lementem az Alcatrazba, Hot Jazz Band-re. Ott sem valék régóta, lévén a szerdai edzések este fél 10-kor érnek véget. Mire a Lurdyból tömegközlekedve átverekszem magam a Nyár utcába, addigra fél 11. És utána még hazacihelődni, épp elérni a 14-es villamos utolsó járatát sem egy kellemes élmény, főként most télen, amikor a mínuszok előszeretettel gyilkolásznak utcán rekedt hajléktalanokat.

Kell ez nekem!?

Ma volt a koncert.

Nagyon jó kis este volt mindennel egyetemben. Úgy kezdődött, hogy odamentem a helyszínre, másfél órával a kezdés előtt, mert a céges busz akkor tett le a BAH-csomópontnál. Persze buta fejemmel először a Kongresszusiba mentem be, ott tájékoztattak, hogy a MOM Művelődési Központ egy kicsit arréb van. Sebaj, átmásztam oda. Azért másztam, mert iszonyatosan nagy hó volt (akkor éppen volt). Üres előcsarnok, előkészületek, futkosó emberek, érkező zenekari tagok. Egy-egy ismerős arc is felbukkant, a tűzoltó, aki fellépett, Laci, aki szintén, majd befutott SchF és Zsuzsó, akik szintén előbb értek oda. Zsuzsónak még egy házi feladata is volt: be kelllett várnia azokat, akiknek előre vett jegyet. Ezen elfoglaltsága egészen a koncert elejéig lefoglalta.

Jópár táncossal találkoztam, így én is elfoglaltam magam: beszélgettem.

A koncertről: a Jazzmánia egész színpadot (estét :) ) elfoglaló zenekar, fúvósok, vonosók, ritmusszekció, ami kell. Nagyon színvonalas zenét játszottak, nagyon színvonalas módon. A csapat életkora átlak 25 év, Szőcs Dani is itt fújja trombitáját. Élmény volt őket hallgatni, tényleg jó, amit csinálnak. Bényei Tomi (aki nem tudná: a HJB vezetője) is fújt velük 2 dalt, csak dícséretet hallottam erről (ennek forrása Dani volt).

HJB: a szokásos hatos felállás; igyekeztek magukhoz méltóan játszani, ami sikerült is. Sajnos az elején némi technikai nehézségek voltak, amiket gyorsan áthidaltak. Az ő produkciójukat nagyon erősen jellemezte a spontanitás és virtuozitás, illetve fellépő vendégeket is hívtak: Janicsek Gábor, Bóbis Laci, Lippner Anna, Bulyáki János, és Hatony Zsófia személyében.

A spontanitás a szokásos: az együttes együtt élt a zenével, a közönséggel, a zene hangulatával. Ezt láttatni is engedték, mimika, mozdulatok, nevetés, kis játékok a kottával, a ragasztószalaggal, Bényei-féle beszélgetés a közönséggel - szokás szerint a 'Hé babba luba!'-féle énekeltetés... illetve felhívtak a közönség soraiból két zenészt, akik unokatestvérek ugyan, de egyikük sem tudta, hogy ma este szerepelni fog. Az ilyenkor szokásos kis ügyetlenkedés (nem a zenében, hanem mit játsszak, hogy jutnak fel a színpadra, stb...) is megmosolyogtatták a közönséget. Az élmény teljes volt ezek után, tényleg le lehetett venni: ezeknek az embereknek a zene a mindenük.

Az utolsó számra a közönség is beszálhatott, felhívták a táncosokat a színpadra, ahol táncolhattak, illetve egy közös shim-sham is belefért a repertoárba. Én maradtam lent, nem volt kedvem felmenni (megígértem, hogy nem táncolok aznap este). Fájt a szívem, de az ígéret szép szó.

A koncert után éhesek lévén a Batthyány téri Nagyi palacsintázójában fejeztük be az estét, ahol nagyon-nagyon jól belaktunk.

Fotók: SchF oldalán
További beszámolók: Zsuzsó oldalán