Kacsa Rulez!

S-nek, cserébe a színházjegyekért.

 Egyszer volt, hol nem volt, kezdődött szokványosan a mese, volt egyszer egy varázsfésű, folytatódott tovább. Ez a fésű, írja a történet, s mint a neve is mutatja, varázserejű fésű volt.

 Akkor, és ott bukkant fel, ahol csak akart, kereshette egész nap a boldog(talan) tulajdonos: egy táskában, egy szobában, esetleg egy polcon a többi szépítőszer, mint púderek, ajakceruzák, szemkihúzók, rúzsok, hajpántok, csatok, krémek, köröm- és hajlakk, valamint a többi tizenhétezer-négyszázötvenhat cucc között, amelyek csak egy női fürdőszobában léteznek, s a férfiak nagy többsége életében nem hallott a létezéséről.

 Ezen kívül a fésűnek volt még egy csodálatos tulajdonsága: a haj, lehetett bármilyen ronda, töredezett, fénytelen, a fésű pár húzása után szinte önmagától megszépült. Hiába dolgozott sok és drága pénzért a három nyugati boszorkány, név szerint Elszév Lorál, Heden’sólders, Szánszilk, a Varázsfésű önmagától megoldotta a problémákat.

 Bár a fésű ereje nagy volt, és a hölgyek, kik használhatták, viszonylag kevesen, a boszorkáknak még is csípte a szemét valami. Nosza, el is oltották a tüzet az üstjük alatt, mert nedves fát tettek oda. Azon tanakodtak, hogy ebben a profitorientált mesében milyen aljas, és mocsok szereplők léteznek, kik nem átallják az ő kis hasznukat önkéntes munkával veszélyeztetni. Elhatározták, hogy elteszik láb alól a fésűt. Három éjjel és három nappal tanakodtak a haditerv végrehajtásán (külön kifőzni már nem kellett, mert bizony az főtt az üstjükben), amikor arra a következtetésre jutottak, hogy a fésűnek nincs lába.

 - Haj, haj – mondogatták maguknak, s nem is sejtették, hogy miért emlegették a fésűnk munkahelyét oly’ szorgosan, miközben a felmerülő logikai bukfenceket próbálták átugrani.
 - Megvan! – kiáltott fel a legvénebb, majd holtan esett össze.
- A fenébe, most mehetünk temetésre – válaszolta a legfiatalabb.

 Mindeközben a varázsfésű élte hétköznapjait barátjával, Varázsfuvolával a Varázshegyen, és messzemenőkig tojt a három ribancra. A hajak szépültek, a nők boldogok voltak, de gyanúsan sokat keresgélték a Varázsfésűt. Egyikőjük sem tudta meg, hogy ilyenkor egy párhuzamos univerzumban jár, ahol a háromlábú sörényes-egerek hajában turkál jóleső érzéssel fogacskáiban. A reggelente a fésűből kiszedett haj délutánra „magától” ott termett, talán mondanom sem kell, hogy az egerek sörénye volt az, de ezt a nők szintén nem tudták. Ekkor arra gondoltak: - De hanyag vagyok, bár mintha kiszedtem volna a hajat már reggel. De ezek szerint nem – és lelkiismeret-furdalás gyötörte őket.

 Amíg mindezeket elbeszéltem, a három gonosz boszi rájött, hogy lehet kinyírni a Varázsfésűt. Egész egyszerűen úgy, hogy…

KEDVES OLVASÓINK, SZOMORÚAN JELENTJÜK BE, HOGY A MESÉLŐ ELPUSZTULT EGY HIRTELEN GÖMBVILLÁMTEVÉKENYSÉG KÖVETKEZTÉBEN. PORAINAK SZÉTSZÓRÁSA A KELETI SZÉLLEL OTT HELYBEN MEGTÖRTÉNT.

Bocsánat, írás helyett ma is videó van. Ezen bekészültem teljesen...

Tudom, SchF már egyszer feltett egy videót ezzel az dallal kapcsolatban, viszont nekem annyira tetszik, hogy rákerestem a teljes felvételre. Íme:

Szombat, Forgách utca, a szokásos buli. Hazamenetel előtt, amikor már égnek a fények, mindenki nyúl a kabátjárt, meglepő ruhadarab fogadta az arra járókat. Meleg volt, fülledt idő, na de ennyire...? :)

Plázaszőke cica odalibben a diszkóban az italpulthoz.

 - Figyu máár, vaan valami rostooos? - nyávogja.

 - Bútorlap jó lesz!!?