Kommentek
Eddig 1 komment érkezett-
#1 - Zsuzsatesó :
2010. 12. 27. 16:56
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.



,,az én anyukám -bár Ő még velünk van- meg a MI apukánk születésnapja, a Te anyukád Gabriella lévén pedig egy névnappal toldotta meg a karácsonyt és az emlékezést, a soha el nem múló emlékek fénysugarát,, s akkor még NEM említettem Norbit-az én fiamat-neked nagybátyádat. Mennyi-mennyi fénylő csillag, melynek fénye sosem múló, egyre inkább csak fényesebben ragyog az égen, s itt lent a szívünkben. A Karácsony nekünk ezt is adta-hozta magával, megbékélést élettel-halállal, s ha fáj is nagyon, s széttépi a lelket, vigasztalás, hogy megmaradtak örökre nekünk-bennünk akik voltak: NAGYBETŰS EMBEREKNEK!
Gyász és patyolat
A gyenge szűz, a patyolat
már utánozza hajadat;
barna, barna,
mintha gyászolni akarna.
A gyász, a gyász is megremeg,
mintázza fején fejedet;
barna, barna,
mintha pirulni akarna.
Örök gyász, örök patyolat
irígyelik a hajadat.
Barna, barna,
mintha vérembe takarna.
József Attila