Kacsa Rulez!

Vihar dúl bennem, s ennek nyomán „tollat ragadtam”, s lejegyeztem az alábbiakat. Egy korszak zárul le, úgy hiszem.

A kiváltó hír a következő:

 „Sziasztok!

Sajnos rossz hírt kell közölnünk veletek. 13 év után, 2008. március 16-án bezárjuk kapuinkat. Addig még két alkalommal (március 09., és március 16.) élvezhetitek Ferike zenéjét, a vidám hangulatot, és a finom teákat.:-)

Várunk szeretettel benneteket a szokott helyen és időben, az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Házban, vasárnap 17 és 22 óra között.

Cím: 1042 Budapest, István út 17-19. Megközelíthetőség: a 3-as (kék) metróval Újpest központig gyertek (végállomásnál kell leszállni), és onnan az István úton kb. 80 méter séta. Az ifjúsági ház az okmányiroda mellett, a polgármesteri hivatallal szemben található.

Üdv,

A Tea vezetősége”

 

Mit is kell tudni az Ötórairól?

 Elsősorban azt, hogy Budapest legnépszerűbb, leghangulatosabb össztáncának ad helyet. Anno – nagyon régen, 13 éve - Auer Pál indította el a Sway Táncklub szervezésében Anyussal (dr. Kramarikné, Kissimon Judit) azért, hogy az ott táncolók a "gyakorlatban" is táncoljanak, ne csak az edzésen, hanem azokon az órákon kívül mintegy szórakozással egybekötött gyakorlásként is. Ebből az egy táncklubnak tartott programból nőtte ki magát. Már több helyszínen is volt a Tea, mindig a követelményeknek illetve a résztvevők számának megfelelően. Ilyen volt a Laufenauer utca, a Pestújhelyi Művelődési Ház, a Taurus Gumigyár kultúrterme, a Törekvés Művelődési Ház, illetve a jelenlegi Feeling táncterme az Asztalos Sándor utcánban. Mindegyik helyszínhez számtalan emlék kötődik, mégis azt kell mondanom, hogy számomra igazán TEA a Laufenauer utcában lett az igazi Tea.

 Azt írtam, hogy legnépszerűbb... nos van még egy hely (Szombat Esti Láz – illetve a kisteremben Ferike van, az majdnem ilyen jó, de ott csak a swing megy), de az hangulatában messze nem éri el ezt a színvonalat, amihez hozzájárul még Ferike - a "DJ" - személyisége is.

 Kellemes légkör, kultúrált szórakozás, szenvedély, érzékiség, némi fűszerezett romantika - és természetesen kegyetlen harc az "én vagyok a jobb, akkor is lenyomlak" - szemlélet jegyében, teljesen feleslegesen. Nincs alkohol, viszont van tea minden mennyiségben, amiből a belépőjegy átnyújtása ellenében a ház vendége vagy egy pohárral. Szendvics, üdítő, rágó, csoki, kávé, cappucino... ez a választék a büfében. És persze egy mosoly.

 Akik a csapatot magja: (alapítóként anno Anyus), Vussy, Ferike, régen Endre is. A kis család, akik azért annyira nem is kicsik. Az utóbbi időbe a DJ pult helyén Misi található, saját stílusban adván zenét. Ott vannak még a büféslányok, a pénztáros-, ruhatáros lányok. És a csapat másik fele: a táncosok. Megtalálhatsz itt mindenfajta táncot: vannak versenytáncosok (amit táncolnak: cha-cha-cha, szamba, rumba, Paso Doble, Jive -ezek a latin táncok; angol keringő, bécsi keringő, tangó, quick-step, slow-fox -ezek a standard táncok), boogie-woogiesok, swingesek (akik lindy-hop-ot táncolnak), salsások, merengét táncolók, argentin-tangósok, van, aki szteppel, van aki akrobatikus Rock and Roll-t tanuló tanuló :))

 A táncos egy külön állatfaj. Aki egyszer beleszeret ebbe, nem igazán tud szabadulni a varázsától. Sport, mozgás, szórakozás, élmények, siker, csillogás - fáradság, könnyek, rivalizálás, csalódottság, kiégés. Ezek a jellemzői ennek a fajta szórakozásnak. És itt természetesen minden fajtája megtalálható az embereknek. A tánc az a műfaj, ahol fizikai kapcsolatba kerül két „vadidegen” ember. Sokkal közvetlenebbül, mint teszem fel a rúdugrásban, van a fociban, vagy a kézilabdában. A tánc - ellentétes neműek bújnak össze, ölelik meg egymást, fogják meg egymás kezét. Érdekes: ha a mindennapi életben meg akarnám fogni egy lány kezét, valószínű kapok egy pofont, de amikor táncolni viszem, minden további nélkül az enyém – a keze :)))). Teljesen más értékek között vagyunk, más az értékrend. Ugyanez igaz a kapcsolatokra is. Nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen belterjes társaság, hiszen mint említettem, a fizikai közelség sokszor sok mindent közvetlenebbül elmond a másikról, mint 100 szó. Nagyon gyakori a nem-verbális kommunikáció, és sokkal könnyebb kapcsolatot teremteni ezáltal, mint mondjuk a futóknál. Ez persze nagyon összetett dolog. Hiszen érzed a lányt (lányok a fiút), érzed az illatát, a keze melegét, a derekát, a combodon a csípőjét, és mégis meg kell tartani a távolságot - a három lépést. De ez csak egy szűk kitérő a keresztmetszetben, egy oldalsó ágacska, ami mindemellett egy nagyon fontos, és idetartozó ágacska.

 Tea. A minden vasárnapi délutáni program, ahol kifáradsz, megizzadsz egy kicsit, de boldog vagy, és felszabadulsz, semmi sem számít, csak a zene, az érzések, az adrenalin és a parter... na persze ez sem ilyen egyszerű. Adott egy meghatározott nagyságú terem, hely. Adott x számú páros. Amíg a kettő egyenes arányban van, addig semmi baj nem lenne, viszont nincsenek egyenes arányban. Szinte törvény az a frázis, hogy ahol két pár táncol, ott biztos az ütközés. Nem akarom szidni a legtöbb tánctanárt, de néha az az érzésem, csak eltáncolni tanítanak meg, sorokat bebiflázni, azt viszont, hogy a fiú figyeljen a partnerére, a körülötte lévőkre, azt már nem. Sokan csak letáncolják a sorukat, de arra már nincsenek úgymond „kiképezve”, hogy ha esetleg ott egy másik táncoló pár, akkor azt bizony ki kell kerülni. Nekem a jelszavam az előzékenység. Inkább, mint az ütközés, a felesleges konfrontálódás. Szóval ezzel a pár sorral arra akartam utalni, hogy bizony, nagyon kell arra is vigyázni, hogy nemcsak egyedül táncol a kettős, hanem vannak ott még zavaró tényezők - a többiek. Meg kell oldani, hogy ne menj nekik, legalábbis elkerüld őket – intelligencia?. Bele kell simulni a zenébe, a táncba, de érezni is kell a teret, figyelemmel kell kísérni a többi embert. Ha ideális lenne a dolog, akkor mindenki ezt tenné, és nem lenne semmi baj. De sajnos igen gyakoriak a koccanások. A terem méretei adottak, a táncosok meg csak gyűlnek... Oké, most már át tudjuk tekinteni a sokaságot, nem ütközünk neki senkinek, legfeljebb néha-néha, amit illik észrevenni és viszonylag hangos - legalább a becsapódást elszenvedő hallja - bocsánatkéréssel tisztázni. Mi van még, amire figyelni kellene? Hmmm....

 MEGVAN!!! A zene. Nem, nem a ritmus, ne induljunk ki abból a téves felfogásból, hogy aki táncol, van ritmusérzéke. Most a zenéről beszélek. Mi is a zene? Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy egy dallamra épülő, hangszerekkel előadott mű. Ezen persze vitatkozhatunk, de most nincs itt az Értelmező Kéziszótár. Viszont a zenében is vannak ún. szünetek, hangszerekkel való játékok, csak ének, csak dob, halkul, hangosodik, témát vált, beépít egy új témát a fő dallamvonalba... Szóval a zene nem egy folyamatos valami, ami mint a folyó elkezdődik, majd végződik, közte csak a nagy és hosszú szalag... a zene ennél több. Mesél, dalol, érzelmekkel játszik, vagy éppen felhergel, minden, csak nem sablonos. És a sablonmentes zenére nem lehet sablonosan táncolni. Minden zene más, és ez lenne a tánc - eltáncolni a zenét, hiszen a tánc eredetileg nem az alaplépésekről, a figurákról szól, nem a betanult sorokról, hanem mint a zene: lélekből kell szólnia. Magad kell a táncba adni, hogy a táncod magad legyen. A zenét táncolod el, a tudásodnak megfelelően, és ezért haragszom a versenytánc-szabályokra, amelyek kötött sorokat írnak elő. A boogie, swing, step, argentin tangó, salsa mind-mind a zenéről szól, improvizatív. Azaz: a zenét kell eltáncolni. Ez nagyon nehéz, sok gyakorlás és rutin kell hozzá. Ez a TÁNC.

 Ötórai Tea: a békeidők úri kisasszonyai és úrfiai vasárnap szépen kikenve-kifenve ballagtak el a tánciskolás vasárnapi össztáncra, oldalukon a szigorú mamával, aki minden tekintetben vigyázott az erkölcsökre. Foxtrott dívott akkoriban, talán charleston, de az már nagyon vad táncnak számított... Hol volt akkor még a jive és a Rock and Roll? Ezek a táncok Elvissel együtt kerültek a köztudatba. Persze swing - illetve lindy-hop - már volt: Amerikában a feketéknél, Frankie Manning és tsai. által táncolt mozgás volt az.

 De anno itthon is más volt a divat, és örülök, hogy 13 éve Anyusék elhozták hozzánk, megteremtették ennek a kis országnak, annak is fővárosának ezt a nem mindennapi lehetőséget.