Kacsa Rulez!

S-nek, cserébe a színházjegyekért.

 Egyszer volt, hol nem volt, kezdődött szokványosan a mese, volt egyszer egy varázsfésű, folytatódott tovább. Ez a fésű, írja a történet, s mint a neve is mutatja, varázserejű fésű volt.

 Akkor, és ott bukkant fel, ahol csak akart, kereshette egész nap a boldog(talan) tulajdonos: egy táskában, egy szobában, esetleg egy polcon a többi szépítőszer, mint púderek, ajakceruzák, szemkihúzók, rúzsok, hajpántok, csatok, krémek, köröm- és hajlakk, valamint a többi tizenhétezer-négyszázötvenhat cucc között, amelyek csak egy női fürdőszobában léteznek, s a férfiak nagy többsége életében nem hallott a létezéséről.

 Ezen kívül a fésűnek volt még egy csodálatos tulajdonsága: a haj, lehetett bármilyen ronda, töredezett, fénytelen, a fésű pár húzása után szinte önmagától megszépült. Hiába dolgozott sok és drága pénzért a három nyugati boszorkány, név szerint Elszév Lorál, Heden’sólders, Szánszilk, a Varázsfésű önmagától megoldotta a problémákat.

 Bár a fésű ereje nagy volt, és a hölgyek, kik használhatták, viszonylag kevesen, a boszorkáknak még is csípte a szemét valami. Nosza, el is oltották a tüzet az üstjük alatt, mert nedves fát tettek oda. Azon tanakodtak, hogy ebben a profitorientált mesében milyen aljas, és mocsok szereplők léteznek, kik nem átallják az ő kis hasznukat önkéntes munkával veszélyeztetni. Elhatározták, hogy elteszik láb alól a fésűt. Három éjjel és három nappal tanakodtak a haditerv végrehajtásán (külön kifőzni már nem kellett, mert bizony az főtt az üstjükben), amikor arra a következtetésre jutottak, hogy a fésűnek nincs lába.

 - Haj, haj – mondogatták maguknak, s nem is sejtették, hogy miért emlegették a fésűnk munkahelyét oly’ szorgosan, miközben a felmerülő logikai bukfenceket próbálták átugrani.
 - Megvan! – kiáltott fel a legvénebb, majd holtan esett össze.
- A fenébe, most mehetünk temetésre – válaszolta a legfiatalabb.

 Mindeközben a varázsfésű élte hétköznapjait barátjával, Varázsfuvolával a Varázshegyen, és messzemenőkig tojt a három ribancra. A hajak szépültek, a nők boldogok voltak, de gyanúsan sokat keresgélték a Varázsfésűt. Egyikőjük sem tudta meg, hogy ilyenkor egy párhuzamos univerzumban jár, ahol a háromlábú sörényes-egerek hajában turkál jóleső érzéssel fogacskáiban. A reggelente a fésűből kiszedett haj délutánra „magától” ott termett, talán mondanom sem kell, hogy az egerek sörénye volt az, de ezt a nők szintén nem tudták. Ekkor arra gondoltak: - De hanyag vagyok, bár mintha kiszedtem volna a hajat már reggel. De ezek szerint nem – és lelkiismeret-furdalás gyötörte őket.

 Amíg mindezeket elbeszéltem, a három gonosz boszi rájött, hogy lehet kinyírni a Varázsfésűt. Egész egyszerűen úgy, hogy…

KEDVES OLVASÓINK, SZOMORÚAN JELENTJÜK BE, HOGY A MESÉLŐ ELPUSZTULT EGY HIRTELEN GÖMBVILLÁMTEVÉKENYSÉG KÖVETKEZTÉBEN. PORAINAK SZÉTSZÓRÁSA A KELETI SZÉLLEL OTT HELYBEN MEGTÖRTÉNT.