Kacsa Rulez!

Odakint a szél és az eső az úr. A Nap ferde szemmel néz le ránk, nem kápráztat el mindek fényességével. Igaz is, ezt a bolygót minek? Koszos, mocskos, alig néhány része ép csak, a kis manuszok (az elnevezést Radványi Ervin: Glóbusz – kis hibával c. könyvéből az azonos c. novellából loptam) rajta mindent megtesznek, hogy még inkább szemétkupac legyen. De ez legyen az ő dolguk. A Napot ez még annyira sem érdekli, mint a természettudós békáját az atomi szintű reakciók egyszerűsített modelljét bemutató dokumentáció-halmaz. Ha ez esetleg egy légy lenne, akkor persze számottevő figyelemre számíthatna a kétéltű nyálkástól, de azért ne reménykedjünk túlzottan.

Kis lakásom biztos fedezékébe húzódom az időjárás és a ma zajló „ünneplések” elől. Itthon jó az idő, van kaja, keresztrejtvény s könyv, zene szól. Mi kell még a pihenéshez? Kis szellőztetés nem árt, s az eső, mely ennek napnak az „outdoor” részét romba döntötte nedves közegével, most előnyére fordul. A bukóablak résén át besüvít a tiszta, ózonnal dúsított levegő; a lakás felélénkül, a tisztaság még áthatóbb lesz, s boldogan szívom magamba illatát, frissességét.

Szotyi roppan, héja koppan, s majszolom a napra forgott rostokat. E tevékenység megnyugtat, talán olyan lehet, mint a dohányosoknak a napi betevő (!). Bár nyilatkozni nem akarok, hisz nem tisztem, én nem próbáltam cigizni még sosem – eltekintve attól a négy éves cseperedő gyerektől, akitől az anyja kérte, hogy hozná már be a cigit a középső szobából, mire ő nagyfiúsan beleszívott. Ha volt valaha visszatartó erő, akkor az mindenképpen az volt. Igaz, felmenőm évekkel később hozzátette, hogy ő nem fogja megakadályozni, hogy szívjam, tegyem nyugodtan, ha akarom. S én máig sem tudom eldönteni, hogy ez előrelátó bölcsesség volt-e, hogy így nem a tiltás okán (melyet minden kamasz ösztönösen áthág), hanem saját akaratom végett nem kezdek bele, vagy mélységesen mindegy volt a dolog. Bár utóbb megismerve anyám történetét úgy vélem, hogy a saját negatív tapasztalatai alapján próbált megóvni valamitől, amitől a mai kamaszságot a szülők nagy részének nem sikerült: a lassan megvalósított kollektív öngyilkosságtól, amit a dohányzás okoz. Amikor meglátogatott, megkértem, fáradjon ki a balkonra, ha cigivel élne, mert az nem jó a lakásnak és nekem sem. Kérésem meghallgatásra talált, ő is így gondolta, csak egy hamutartót kért. Aki nem látja a logikai bukfencet, annak elárulom, hogy mi az, amit sosem találhatunk egy nem dohányzó lakásán: a hamutartót. Ennek lassan egy éve, s most elmerengve a múltnak idején ideülök a gép elé, hogy mindezt szavakba öntsem, s leírva lássam, s hogy visszaolvassam.

Olvassátok hát ti is!