Kacsa Rulez!

 Írom a dolgokat, melyek csak úgy jönnek. Hosszú, terméketlen időszak volt ez, de jobb így terméketlennek lenni, mint férfinak magjától fosztottan, vagy talajnak sivataggá váltan.

 Dércsípte reggelre ébredtünk, így a háromnapos ünnep előnapján. Szombat van, mely hétfő igazából, de ma a kötelező nem annyira kötelez, mintha tényleg egy hét kezdődne. Ma úgy van szombat, ahogy egyszerre végződik és kezdődik valami, tehát sehogy, és mindenképp. Az emberek egy része nem is veszi komolyan a mai "munkanapot", lám én is idézőjelet használok. 

 A humán közeg siet a munkahelyére, köztük én is, s újfent biciklin. Gyengén öltöztem fel, éget a hideg, ugyanakkor melegem is van. Gurulok, s közben jár az agyam, de a többieket is figyelem; most kevesebben vannak, mint máskor lennének, s talán bosszankodnak, talán belenyugodtak a szombati munkanapokba, melyből e röpke másfél hónap alatt még három másik is lesz (okt. 27; dec. 22; dec. 29).

 Biciklin két választásod van: vagy mész az úton és folyamatosan imádkozol, vagy felmész a járdára. Én a járdát választom, ahol emberek vannak, kiket kerülgetni kell. Nézzük: imitt egy szatyros asszony, nejlonban a krumpli. Iskolások mennek, hátukon táska, ők kicsik még. Amott viszont két pattanásos fazon, kinézetre tizenhét, viselkedésre idétlen tizenkét évesek. Vagánynak hiszi magát mindkettő, s a sok bazdmeg, fasz, köcsög közt elveszik nyelvünk.

 Ott egy aktatáskás ötvenes, buszra vár. Mellette a bajszos szív egy utolsót, a csikk landol valahol (az ő szemszögéből "ki a f...t érdekel, hol?" - úgy vágta oldalra, oda sem figyelve) majd a füstöt befújja a busz mocskába pállott szája eleggyével együtt. "Ajtók záród...." hallom suhanva. Zebra, autó fékez, mögötte még egy, valamelyik dudál, amíg a négy járókelő életét féltve átiramlik a túloldalra, s négy őrangyal pipálhatott ki még egy-egy tételt a végtelennek tűnő listájukon, miközben az autós személyhez rendelt ördöge hegyezi vasvilláját gonosz kis vigyorral agyara mellett, lévén újabb delikvenssel számolhat a túlvilági sütödében. Na persze, a biciklisek is megérik a pénzüket, az a jól bebugyolált Michelin baba épp most született újjá, ma talán huszonhatodszor, ebből a saját rovására legalább tizenöt könyvelhető el.

 Ideje feltennem magamban a kérdést: az őrangyaloknak van pihenőszobájuk? Talán akkor történnek a - nem egyszer halálos - balesetek, amikor ott pihen egy-egy angyal!?

 Én nem hívnám ki magam ellen a sorsot, s remélem: az enyém még bírja.

 Adja Isten!