Kacsa Rulez!

http://index.hu/politika/belfold/budapest/kcs1019/

http://index.hu/politika/bulvar/bulvarhirek/331012 

...bejegyzés a blogban, kissé lelkiismeretfurdalásom is van e miatt.

 Nem mintha sokan olvasnának, és a rajongótábor már az ajtón dörömbölne, de azért nem zártam be, és írni fogok még, de jelenleg a csopaki blogot is félbeszakítottam, mert egyszerűen nem van ihlet írni. Pedig laptop már otthon, tehát nem csak idebent "körmölhetek", de valahogy most nem fűlik hozzá a fogam.

 Azért voltam a Medvefarmon Veresegyházán, voltam Galyatető mellett, Bagolyirtáson, voltam a Gödörben, sztepes fellépésen, s most már nem Budaörs a székhely, a munka-helyem, hanem a Budafoki út korántsem kies domborzatából kiemelkedő kék propelleres sárga székház.

 Itt, hol a TECSÓ-GAZDAGSÁG dübörög a túloldalon, naponta teszik ugyanezt el több tíz tonnás kamionok, melyek megremegtetik az épületet, földrengés-szerű élményt keltve. Szerintem mi már a földmozgást sem éreznénk meg, talán úgy gondolnánk, hogy egy igencsak hosszú kamion vándorol az épület előtt. Ráadásul a közlekedési lámpák is csak dísznek vannak felszerelve, átjutni kész életveszély, hiába a zebra, jó magyar szokás szerint az autósok nagyívben sz****k rá. Aztán ott állsz 5 percig, és amikor lelépnél, pofátlanul visszadudálnak a járdára.

 Lehet jönni biciklivel, busszal. Nóritól bringával 10-15 perc, otthonról 40-45. Vettem Macskaszem-márkájú lámpát, világít, mint a veszett fene, s megleptem magam egy leértékelt kilóméterórával is. ezekkel viszont kénytelen leszek óvatosan hajtani, ha nem akarom megtörni őket.

Tudniillik történ a minap, hogy egy autós kifordult a bicikliútra elém, ahol amúgy nyugodt tempóval száguldottam. A manővert észlelvén besatuztam, mert láttam, hogy nem fogok a kocsiig megállni. A következő két eseményt kevésbé tartottam valószínűnek, de pillanatok alatt kiderült, hogy a valószínűtlen mennyira valószínű lehet egy hirtelen bekövetkezett eseménynél.

 Tévedtem: megálltam.

 Az első fék erősebben fogott, mint a hátsó, így a kormányon átbukfencezve vertem szét magamat a betonon a kocsija előtt. A röptében előadott "Kurva anyád!" nem volt jó pont, az első volt, hogy a szaros kocsiját nézte meg, aztán még neki állt feljebb. Az, hogy én esetleg nem tudok felállni már csak azért sem érdekelte, mert szerencsésen estem. Az, hogy az anno aikidón tanult esés-technikák segítettek-e egyáltalán, vagy csak szerencsém volt, és a tanultaktól függetlenül esetleg darabokra is törthettem volna - nem tudom. A történtektől függetlenül a célom az volt, hogy most azonnal visszaüljek, mert nagyon megnőtt az esélye az esésből adódó rossz élmény miatt sokkszerűen kialakuló biciklizéstől való félelemnek. Ha akkor nem ülök fel, talán többé nem is tenném.

 Szerencsésen megúsztam, bár a pukli s a zúzódás  a térdemen, valamint csuklóm használhatatlansága még emlékeztet az autósok és a biciklisták között zajló örök harcra.