Kacsa Rulez!

 Nyílt az ajtó.

 Már ideje volt, megszokta a rendszeres sétákat. Ráadásul tegnap este valamilyen sós ételt kapott, s emiatt állandóan szomjas volt. Szomjúsága nem jelentett gondot, mivel a falicsap nem zárt rendesen, s a tálkájának helye a csöpögő csap alatt volt. Lefetyelt is egész nap szorgalmasan, de már érezte pár órája, hogy egy séta jót tenne, amúgy egészségügyi célból.

 A csap alatt már régóta nem volt mosdótál, még a bácsi (a gazda) menye szakította le egy családi veszekedés során. A bácsi fia rá két hétre halt meg, a menye pedig amilyen gyorsan lehetett, odébbállt. A bácsinak nem volt pénze megcsináltatni, s úgy maradt. Amíg nem volt kutya, addig egy vödör volt odatéve, amolyan régi, vasból készült darab, zörgő hangja visszacseng mindenki fülében. Tapi farkaskutya elődjének, Fecónak az érkeztével pedig egy itatótálka került oda. Amit anno Feco, most meg Tapi nappal kiivott, az éjjel visszacsöpögött. Ehhez képest a 'magos Déva vára' pitypalatty – szokta mondani a bácsi magának, öregesen summázva a lényeget.

 Tapi amúgy tacskó volt, Fecó elpusztulta után kapta az öreg a nyugdíjasklubban. Péternek, az idős szőlésznek születtek kölyökkutyái, s úgy gondolta, régi barátjának fájdalmát enyhíti valamelyest, ha odaadja neki az egyiket. Tapi napi fogyasztása szerencsére gazdaságosabb, mint a luxusméretű, mindent megemésztő gyomorral megáldott Fecóé volt, s ez nem volt utolsó szempont egy nyugdíjas vasutas eletében.

 Tapi vidáman bóklászott az utcán, fülei boldogan röpködtek jobbra-balra. Mindig ugyanarra mentek, s szinte hátra sem kellett néznie, tudta, hogy az öreg követi, a maga sajátos, apró, de gyors lépéseivel. A séta mindkettejüknek jót tett, hiába, a mozgás egészséges. Tapi nyargalt a fűben, szagokat gyűjtött, és néha harapott egyet-egyet a fűből. Volt, ahol még nem nyírták le, ott eltűnt teljesen, volt, ahol igen, ott a frissen vágott fű szaga járta be a levegőt, örömet okozva embernek, állatnak. A járókelők néha megnézték őket, néha nem. Az öreg karján bevásárlószatyor, benne a közért néhány néhai tulajdona, mely mindennapos gazdasági folyamatok szerint némi cserealapot képző pengő- és lobogó bankó fejében a bácsi tulajdonába került. Így ballagtak kettecskén. A sarkokon Tapi türelmetlenül várta a gazdit, különösen az egyiken, hiszen a túloldalon volt Szamóca, a macska.

 Szamóca az ablakból figyelte a közelgő kutyát. A nap még éppen odasütött, de most felállt, nyújtózott egyet, s macskamód landolt a párkány alatt. Tapi félig ugatva, félig nyüszítve tépett feléje, miután az öreg szavára átmehetett az úttesten. Mulatságos volt látni a tacsit, aki türelmetlen siettében induláskor egy kicsit kikapart, s fülei lebegve próbálták tartani vele a tempót. Szamóca félreállt az elszáguldó kutya elől, aki mellette elhussanva fékezett. Kicsit megcsúszott a frissen vágott fűben, megborult, s a lendülettől hemperedett egyet a fűben. Hasalva maradt, s boldogan lihegve hagyta, hogy a macska megszagolgassa amúgy köszönésképpen. Csaholt egyet-kettőt, a megvárta gazdáját, aki leült a fal melletti padra. Elnézte őket, és emlékezett.

 Tapi apró kölyökkutya volt, amikor először erre jártak, szinte teljesen tapasztalatlan. Akkor még póráz volt a nyakán, mert nem tudta, mit szabad és mit nem. Szamóca sem volt nagyobb korban, de méretben igen. Némán huppant le a párkányról a galacsin mellé, aki leült a döbbenettől. Nyikkanni akart egyet, de a szőrös izé hirtelen végignyalta érdes nyelvével. Olyan furcsa szaga van – gondolta Szamóca – de nem rossz. Tapi remegve várta, hogy mikor kapja be a szőrös valami, miután nyalókának nézte, de semmi ilyen nem történt. Vakkantott néhányat, mire Szamóca válasz-nyávogott egyet.

 - Na Tapi, már van is egy barátod – szólt a bácsi, aki érdeklődve figyelte az eseményeket, mi bontakozik ki ebből a találkozásból – akkor én most leülök egy kicsit, kutyám, ha nem bánod.

A pórázt lecsatolva engedte, hogy a kutya felfedezze a környező területet. Az először a párkány alá szaladt, csaholt egy kicsit a közben visszatelepedő macskának, majd fél szemét a macskán tartva körbefutotta a kis füves térséget. Szagok, szagok, mindenütt. Később eltelve velük, odaheveredett az időközben elszundikált gazdája lábához. Szemei lassan lecsukódtak, s az odasütő nap melegében szép csendben álomba szenderült.

 A bácsi felébredt. Elszundítottam, gondolta, ideje indulni. Tekintete körbejárt, s a lába alatt állapodott meg a napfény-vonzotta macskán, aki kinyúlva szuszogott, s a mellette elterülő Tapin, aki valamit álmodhatott, mert lábai jártak, mint a motolla, s néha vakkantott néhányat álmában. Áhá-áhá. Barátság első látásra - mosolygott az öreg, s kézbe véve Tapit lassan odébbállt.

 Azóta minden nap erre járnak. A kutya továbbra is huncutul szaladgál, fülei lobogva rohannak utána, őt követve a nyugdíjas vasutas talpal. Hogy ekkor mire gondol, nem tudni, csendesen járja útját, alig szól valamit. A sarkon azonban Tapi megvárja őt, s öreg szíve boldogabban dobban, látva kutyája egészséges türelmetlenségét, élettel telt örömét.

 - Jól van kutyám, menj csak – dörmögi, s lassan utánabaktat.

 Ő már nem siet sehova.