Kacsa Rulez!

Nemistudommi kötvetkezik.

Korunkban divatba jöttek az átcímkézett termékek, ál-szavatossággal. Azon, hogy a forgalmazó átcímkézi a húst, már meg sem lepődünk. Felháboroduk, majd elmegyünk bevásárolni az pörkölthöz húsalkatrészeket.

Politikusaink átcímkézik az ígéreteket, szebb jövőt ígérvén, de a teljes ellenkezőjét valósítván meg. Az, hogy a nép (az istenadta) mit akar - a kutyát sem érdekli. Erről eszembe jut egy vicc:

Történt vala anno dacumál az 'átkosban', hogy az egyik - az államapparátusban nagyon magas pozíciót betöltő - közismert politikus kergette édes szülőanyját a sparherlt körül nemi erőszaktevés céljáól. A szülé rimánkoda ékes szóval neki:

- Édes fiam, a ten-szülőanyádat csak nem...!?

- Mit csináljak, apám magját kihordó!? - rebegé ajáról a sarj - Tízmillió alattvalónk akarja!!

Persze ezt is hallottam/olvastam már mindenféle név alatt, így meg kell állapítsam, a címkézés nálunk népbetegség. Ácímkézzük a mondandónkat: ezt gondoljuk, de azt mondjuk. Álhíreket olvasunk, álsztárokat nézünk, ál-ételeket eszünk. Ál-politikusok ál-igéretében álmodtunk, de hamar kiderül: ál-mondtak.

Ál-papok hirdetnek ál-szentséget, nem is ál-gyerekeket használnak igenis ál-szentségeikhez, de kiderül: mindez csupán pedofilía.

Ál-szabályok közt élünk, eklatens példa a közlekedés; a manapság a KRESZ létezésének egyetlen oka, ha billeg otthon a komód, legyen minek a gyűjteményét alátenni. Az utakon a nagyobbé, márkásabbé  a hatalom, a zebrán is két csak fajta gyalogos létezik: a gyors és a lapos.

Minden, mi erény volt, érvényét vesztette. Az udvariasság, a hazaszeretet, mind nincs, 'én elkúrtam, te elkúrtad, ők elkúrták', ragoz már az óvodás is.

S szólá a hang: 'Elkúruk, de ti isszátok meg a levét, nekünk vigasság az élet, és csinálunk nektek ál-híreket ebbe a kurva országba.'

Szopó.