2006. okt. 2., hétfő

Apáthy-szikla

Semmi sem jobb annál, mint a zaj, zsibongás, villódzó fények, és hangorkán helyett az ember elmegy egy csendes helyre, lehetőleg a város felé, leül egy sziklára, s miután hozott magával egy üveg Cserszegit, egy nagy zacskós mogyorót, az üveg szájról szájra jár, a mogyoró ropogva adja meg magát a kezek és fogak mállasztó erejének, s zsacskóba gyűjtvén a szemetet amúgy jókultúrember módjára, gyönyörködik a város fényeiben, és jól kibeszélgeti magát a kedvessel, hogy a béke, a nyugalom, és a spiccesség gondtalan élményével térhessen haza.

Kellenek az ilyen esték....

p.s. A Hold féltányérja olyan magasan fénylett a hegyvonulat felett, mint a János-hegyi kilátó ékszerként tündöklő kivilágítása. Aztán süllyedni kezdett, és szinte szabad szemmel láttuk, amint eltűnik a gerinc felett. Ráláttam a Tárogató útra, a Zughatag sor és a Széphalom utca ott húzodott alatunk, az 56-os villamos jellemző hangja állandó társunk volt, ahogy a megállóba érkezett. Szép volt.

Kommentek

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.