Kacsa Rulez!

Sötét van odakint, meg szél és hideg.  Inkább iszom egy kávét.

p.s. a szelek meghajlásra késztetik a fákat, bokrokat, az ég ráfekszik a városra, sötétségével messze kergeti a nyári emlékeket, és közelebb hozza a nagykabát gondolatát. Hol vagy, orgonaszagú Tavasz? Hol a vidám kacajod, szoknyád lebbenése, mely minden élőt, állatot, ember, virágot és növént, plantkont és egysejtűt az eljövendő életek izgalmával töltött fel? Hol vagy bölcs Ősz-anyó, ki komoly, de szeretetteljes mosolyoddal simogatsz minket, és felkészíted lelkünket az öreg, mogorva Tél megérkeztére? Sehol nem látlak titeket, csak a nagyhangú, pöffeszkedő, gőgjébe fúló és embereket fojtogató nyár emlékét őrzöm. Nagylegény őkelme, mert elkergetett titeket, Őszt és Tavasz, nem engedvén kiteljesedéseket. Szövetkezett a nagyszakállú Téllel, és ketten élik világukat, uralkodnak odakint erdőn-mezőn, városon és falun, emberen, állaton, kutyán, macskán. Ők az urak a fák között, a bokrokban, a hegyekben. Léptük nyoma nem csak egy évszakra, hanem az egész évre rányomja bélyegét. Ezért nem jön már a Tavasz, nem jön már az Ősz, csak félve, és kémlelve, hogy iszkolni tudjon, ha kell, hol tűnik fel a két komisz: a Nyár és a Tél. Bár már ők is késnek, órájuk fogaskerekeit megkoptatta a múló idő.