Kacsa Rulez!

Sötétben iparkodó kacsa-család

A minap a Margitszigeten jártam, mert jól esett. Elérkeztem ahhoz a hatalmas köröndhöz, mely talán a sziget közepének titulálható, középütt füvezett, ovális alakzat, körben némi sárgásvörös kavicsos anyag, egyébként virágok, padok mindenütt, rendezetten. Éjjel volt már, sötét, és csak úgy sétálgattam, békésen. Egyszer csak egy árny rebbent alant, és totyogott arrébb. Az árnyat követte az árny képe is, egy háp. Aztán még egy háp. Ott totyogtak békésen, a fű és a kavicsos út határvonalánál.

 - Na mi van, kacsák? - kérdeztem.
 - Hááp - (=Sétálunk!) hangzott bizonytalanul a válasz.
 - Nocsak!? - kérdeztem érdeklődvén.
 - Háápi-háp! - jött azonnal a felelet.

Na, erre már én sem tudtam mit mondani, mert a erre a hápolásra nagyon nem is lehetett volna mit. Érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd lépteink zaja az éjszakába veszvén lassan elenyészett a másik számára.