Kacsa Rulez!

Ma az ebédlőbe menet megint összetalálkoztam a kismadárral, akiről a minap írtam. Ismét ott volt, és almát evett, igaz, ez egy másik darab volt. Amikor megálltam megnézni, felemelte fejecskéjét, és csak a madarakra jellemző fej-fordulattal visszanézett:

 - Ki vagy? Ja, te? Téged ismerlek. Te voltál itt a múltkor, megnézetél, és mentél tovább, nem bántottál. De azért nem vagy a barátom, ha közelebb jössz, elrepülök. Nem félek, de tartok tőled. ... Nézd, itt az almám, én most ezt eszem. Jó itt nekem, itt a fészkem a fenyőben, az ágak közt nincs olyan hideg, nem fúj annyira a szél, és nem is látják mások. Talán a fiókáim is itt fognak kibújni a tojásból, jó kis bölcső lesz, ha majd a szél ringatja az ágakat. De most menj, még ennem kell egy kicsit...

Visszafele hoztam neki még egy egész almát, félbevágva számára. Gondolván, ha fiókákat akar, legyen mitől megerősödnie.