Kacsa Rulez!

Ma volt a koncert.

Nagyon jó kis este volt mindennel egyetemben. Úgy kezdődött, hogy odamentem a helyszínre, másfél órával a kezdés előtt, mert a céges busz akkor tett le a BAH-csomópontnál. Persze buta fejemmel először a Kongresszusiba mentem be, ott tájékoztattak, hogy a MOM Művelődési Központ egy kicsit arréb van. Sebaj, átmásztam oda. Azért másztam, mert iszonyatosan nagy hó volt (akkor éppen volt). Üres előcsarnok, előkészületek, futkosó emberek, érkező zenekari tagok. Egy-egy ismerős arc is felbukkant, a tűzoltó, aki fellépett, Laci, aki szintén, majd befutott SchF és Zsuzsó, akik szintén előbb értek oda. Zsuzsónak még egy házi feladata is volt: be kelllett várnia azokat, akiknek előre vett jegyet. Ezen elfoglaltsága egészen a koncert elejéig lefoglalta.

Jópár táncossal találkoztam, így én is elfoglaltam magam: beszélgettem.

A koncertről: a Jazzmánia egész színpadot (estét :) ) elfoglaló zenekar, fúvósok, vonosók, ritmusszekció, ami kell. Nagyon színvonalas zenét játszottak, nagyon színvonalas módon. A csapat életkora átlak 25 év, Szőcs Dani is itt fújja trombitáját. Élmény volt őket hallgatni, tényleg jó, amit csinálnak. Bényei Tomi (aki nem tudná: a HJB vezetője) is fújt velük 2 dalt, csak dícséretet hallottam erről (ennek forrása Dani volt).

HJB: a szokásos hatos felállás; igyekeztek magukhoz méltóan játszani, ami sikerült is. Sajnos az elején némi technikai nehézségek voltak, amiket gyorsan áthidaltak. Az ő produkciójukat nagyon erősen jellemezte a spontanitás és virtuozitás, illetve fellépő vendégeket is hívtak: Janicsek Gábor, Bóbis Laci, Lippner Anna, Bulyáki János, és Hatony Zsófia személyében.

A spontanitás a szokásos: az együttes együtt élt a zenével, a közönséggel, a zene hangulatával. Ezt láttatni is engedték, mimika, mozdulatok, nevetés, kis játékok a kottával, a ragasztószalaggal, Bényei-féle beszélgetés a közönséggel - szokás szerint a 'Hé babba luba!'-féle énekeltetés... illetve felhívtak a közönség soraiból két zenészt, akik unokatestvérek ugyan, de egyikük sem tudta, hogy ma este szerepelni fog. Az ilyenkor szokásos kis ügyetlenkedés (nem a zenében, hanem mit játsszak, hogy jutnak fel a színpadra, stb...) is megmosolyogtatták a közönséget. Az élmény teljes volt ezek után, tényleg le lehetett venni: ezeknek az embereknek a zene a mindenük.

Az utolsó számra a közönség is beszálhatott, felhívták a táncosokat a színpadra, ahol táncolhattak, illetve egy közös shim-sham is belefért a repertoárba. Én maradtam lent, nem volt kedvem felmenni (megígértem, hogy nem táncolok aznap este). Fájt a szívem, de az ígéret szép szó.

A koncert után éhesek lévén a Batthyány téri Nagyi palacsintázójában fejeztük be az estét, ahol nagyon-nagyon jól belaktunk.

Fotók: SchF oldalán
További beszámolók: Zsuzsó oldalán