Kacsa Rulez!

... itt töltenem a Karácsonyt!!!

Békében és boldogságban, meghitten, csendben, messze a város zajától. Csak a hulló havat hallgatnám, s ahogy az állatok motoszkálnak odakint, faggyút kevernék, magot rejtenék bele, és az ágra csorgatnám a madaraknak, eleséget vetnék rókának, őznek, szeretném őket messziről nézni, pillanatot ellesni, várni őket doboló vérrel fülemben, várni rájuk, szívben együtt dobbanni velük s suttogni:

- Tél tábornok, tisztelünk Téged, de az életet méginkább tiszteljük. Zord vagy, hideg és vad, jeges fuvallatokkal vágsz rajtunk végig, de mégis fennségesen tündökölsz. De ami vén korodra leszel, az csak locsog felénk sárral, latyakkal. Akkor már a véged érzed, hisz a Tavasz közelít, piros kis szoknyája alól kivillan bokája, s vidám hajában hóvirág ül. Addig te vagy az úr, de nézd! Az ember segít. Az ember ad enni, hogy kibírjuk, s mi meg az embert szolgáljuk, prémmel, hússal. Lehetsz nagy, erős, de az élet mégis erősebb nálad. Így hát ne bízd el magad, s örülj, hogy részed lehet az életben, bár te magad élhetetlen vagy.

S örülj az ünnepnek, melyet várunk szerény csendességgel, s melyen majd ülünk egymás mellett meghittem, talán némán, szavak nékül, de néma mondanivalónk elmondja lelkünk, pillantásunk, reményteli sóhajunk:

Áldott legyen e Karácsony!

Úgy legyen!